Kedves TURISTA! Láttam korábbi számukban Csiki László felvételét az „utolsó szegénylegény” Savanyó Jóska emlékfájáról, mely a szentkúti erdészteleptől balra áll, a tapolca- agártetői úton. Eszembe jutott erről , hogy talán az utolsók egyike voltam, aki az aggastyán betyárral találkozott. Ez1907-ben történt. A vén betyár tizenöt évi büntetésének kitöltése után Kiscsörszön  lakott  asszonytestvérénél és hetenként jelentkeznie kellett a somlószőllősi csendőrőrsön. Puskás őrsparancsnok meghívott egy ilyen jelentkezésére. Az öreg betyár sötétkék kétsoros dolmányban, zsinóros nadrágban, csizmásan és az ott akkor divatos fekete pörge kalapban kopogott be. Középtermetű vállas, keménykötésű, szúrós tekintetű, jó fellépésű magyar volt még akkor, aggastyán korában is. Értelmes, világos, határozott válaszokat adott az őrmester kérdéseire.

Távozáskor kezeltem vele és további jó egészséget,szép öregséget kívántam neki. Később, amikor már meghalt meghalt az öreg Ferenczy J. János „öregsógorom” mesélt még róla,milyen kedélyes volt, a dunántúli betyárromantika utolsó képviselőjének felbukkanása a dobronyi „Piczer” (Spitzer)-kocsmában, ahonnan egy-egy csobolyó bort kellett vinni a csárda előtt, bográncsgulyást főző betyároknak a birka mellé./írta Orbán Károly Nyug.ig.tanító,Révfülöp.TURISTA.1966.junius./