Elmondom, leírom magamról, és családomról,mert így kerek,egész az életem:

Valamikor réges-régen (1946-ban) a Zselicben születtem Bakócán.

E kis faluban ahol születésem előtt Fekete István mezőgazdász, író élt, gróf Mailáth György birtokán, ahol az egész napos birtokjárás, lovagolás után gyakran ragadott tollat, hogy élményeit, megfigyeléseit lejegyezze. Meghatározó része volt életének a Bakócán, Nagymátén az erdőbeöltött időszak.

Bakócán jártam óvodába. Jegyző apámat Sósvertikére (Ormánságba) helyezték. Majd Kisasszonyfán, Királyegyházán keresztül érkeztünk Nagyárpádra, Pécsre 1952-ben.

Életem ezután ehhez a városhoz, a város feletti hegyhez, a Mecsekhez kötődik.

Emlékszem…

amikor a Hunyadi szobrot „állították” a régi Széchenyi téren (1956).

hogy a Kossuth térről és a Széchenyi térről indultak a városi autóbuszok.

Amikor a Dömörkapuhoz vittek szüleim autóbusszal, a Pálos templomnál mindig megállt az autóbusz, mert felforrt a hűtővize. A sofőr az ülése mögött lévő vízzel teli öntőzőkannából töltött a hűtőbe hidegvizet.

Majd a régi Főreáliskolába a Széchenyi István gimnáziumba kerültem, ahol dr. Horvát Adolf Olivér Széchenyi díjas, paptanárral, majd dr. Vass László biológia tanárral (később ő is szerzetes lett) biológia szakkörön és hétvégeken jártuk a Mecseket. Biológia szakköri társam volt a köztársasági elnök dr. Sólyom László és Szabó László Gy. professzor, a Janus Pannonius Tudományegyetem Növényrendszertani és Geobotanikai tanszékének professzora. Osztálytársam volt Kováts Kolos Kossuth díjas operaénekes, Magyar Állami Operaház Örökös tagja, Kutas László előadóművész, Róna Géza, Németh Lajos, Losonczi Lala és mások.

Azt hiszem ezek a Mecsek járások meghatározták gondolkodásomat, és életem további részét.

Középiskolában ismerkedtem meg Évával, aki később feleségem lett. Házasságkötésünk után már együtt jártuk a természetet, majd közben tájfutottunk is.

Sokat utaztunk a természetjárás és a tájfutás kapcsán szép kis országunkban. Szerencsések voltunk, mert, csaknem minden, talán minden kis szegletébe eljutottunk szép hazánknak, néha a közeli hegységekbe a Papuk hegységbe, majd Zágráb környékére. Először utaztunk, vonattal a Magas Tátrába, Poprádra, majd busszal Zakopánéba. Dreczky Katival, dr. Angyal Tiborral, dr. Tihanyi Lacival, Achátz Lacival és öcsémmel, Bélával, először jártunk magashegységben. Az első magashegyi éjszakát a Hala Ornak-ban (Magas Tátra - lengyel oldal) töltöttük, amely örök emlék marad.

A Magas Tátra kedvenc hegység lett számunkra, sokszor visszatértünk, feleségemmel majd később gyerekeinkkel együtt.

Középiskolás koromban bekapcsolódtam Angyal Tibi és Tihanyi Laci mellett a tájékozódási versenyek rendezésébe. Csodálatos élmény volt számomra a térkép megismerése, a pontok kijelölése, tehát a versenyek rendezése és a versenyzés is, majd a térképhelyesbítés. Első „tájékozódási lépéseket” dr. Oppe Sándor, Sanyi bácsi és Medovarszky László, Laci bácsi is segítette. Ők voltak abban az időben, akik csinálták a versenyeket, mi meg versenyeztünk.

1974-ben megszületett Jenci fiúnk, 1975-ben Évi lányunk. Ezután már kettővel több természetjáró volt a megyében, és ők is járták a Mecseket. Majd ők is tájfutottak, együtt velünk és a barátokkal.

Születésükkor a Mezőszél utcában laktunk, majd a Berek utcába költöztünk. Itt jártak óvodába, majd általános iskolába. Jenci a Zipernowsky Gépipari Szakközépiskolában, Évike a Pollack Mihály Építőipari Technikumban végezték a középiskolát. Innen felvételi nélkül, jó tanulmányi eredményük alapján kerültek a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára. Itt végzett a Jenci gépészmérnökként, Évike építészmérnökként. Jenci, már munka mellett szerzett közgazdász diplomát, és később Angliában tanult pénzügyi angolt.

2005. év januárjában meghalt édesanyám, szeptemberben megnősült a Jenci fiam, novemberben megszületett a Anett és Adrián unokám, decemberben meghalt édesapám.

Közben elköltöztünk a Bajmi dűlőbe, a Jakab-hegy tövében. Nyáron kettő óra alatt feljutok, gyalog a Pálos romokhoz, ahol szívesen tartózkodom, tartózkodunk. A hazaút általában a Zsongor kő, Sas-fészek, Babás szerkövek, Jubileumi kereszt, Kővágószőlős, innen autóbusszal haza.

Ifjú koromban innen gyalog mentem haza a hegyen keresztül.

20016-ban a Janus Pannonius utcába költöztünk.

1997-ben úgy gondoltam, hogy a Mecsek Egyesület munkáját, az ott történteket évkönyvben kellene megörökíteni, megőrizni az utókornak, ebben az ügyben társra találtam Kovács Szabó Jánosban/Tubes Jánosban/, a Mecsek Egyesület akkori titkárában. Ettől az évtől minden évben évkönyvet „csináltam”, szerkesztettem az egyesületnek. Jó tudni, hogy mit jelent, hogy szerkesztettem. A szerkesztő megálmodja, kitalálja, megbeszéli, összegyűjti a könyvbe kerülő anyagokat, majd ízlése szerint valamilyen sorrendbe összerakja, nem kis feladat,de nagyon megszerettem a könyvszerkesztést,amely már örök szerelem marad számomra és nagyon sokat tanultam belőle az évek során. A könyvkészítés ezután fontos volt számomra, ezért megálmodtam a Mecsek Kalauzt, majd több érdekes területet, témát, feldolgoztam a Mecsekről. Másodszor is kiadásra került a Mecsek Kalauz. Ezeknek a könyveknek a megírásakor a természetjáró barátaim aktív munkájára is szükség volt. Szerkesztettem három sportévkönyvet is, a Baranya Megyei Sportszövetségek elnökeként. Publikáltam még a Pécsi Szemlében,természetjáró témában.

1993-tól voltam a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöke 2009.-ig. 2000.-ben Dománszky Zolival és Kis Gali Jánossal megalakítottuk a Dél-Dunántúli Regionális Természetbarát Szövetséget, amelynek szintén 2009. februárjáig voltam elnöke. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség 2009. évi közgyűlésén Tiszteletbeli Elnöknek választottak.

2000-től voltam tagja a Magyar Természetbarát Szövetség elnökségének. 2004.-től dunántúli alelnöke, 2009.-től az ügyvezető elnökség tagja. Több kitüntetésben részesültem Czárán Gyula emlékérem/1992/, Dr Thirring Gusztáv emlékérem/1998/, Természetjárás Fejlesztéséért Arany fokozat/2004/, A Magyar Természetbarát Szövetség Örökös Tagja vagyok/2009/.

2009. október 16-ig, 8 évig elnökhelyettese, majd, 8 évig elnöke, voltam a Baranya Megyei Sportszövetségek Szövetségének. Leköszönésemkor Tiszteletbeli Elnöknek választottak.

Sok éven keresztül voltam a Magyar Természetbarát Szövetség Gyalogtúra Bizottság Verseny Albizottságának vezetője. Ekkor készült el a Tájékozódási túraversenyek versenyszabályzata. Elindítottuk az Országos Csapat és Egyéni Bajnokságot.

2000-től 2012-ig voltam a Mecsek Egyesület ügyvezető elnöke, amely számomra nagy megtiszteltetés.

Terveim a következő 100 évre megvannak. Ebből annyit valósítok meg, amennyit az egészségem megenged és barátaim segítenek.

A sok évtized, amelyet eddig megéltem, sok történést, emléket takar még, de úgy gondoltam, hogy a fentieken kívül a többit elmondanám, hátha érdelek valakit.

Leírtam, Pécsett. 2020. január havában